Bor, Mámor, Provance

Egy figyelemre méltó film! Pont most lett vége, és megszakad a szívem amellett, hogy boldog vagyok, hogy láttam.
Szóval ezekben a szürke napokban szabályosan kínzás egy ilyen filmet mutogatni, mert a sírás kerülget, hogy egy fikarcnyit sem süt a nap! Hetek óta csak egy nap volt, amikor nem volt vastag szürkefelhőréteg az égen. Akkor már-már azt hittem, végre vége a kemény és kiábrándító komorságnak.
Erre itt ez a megbolondító film: felidézi a nyarat, a boldogságot, a napfényt és azt a szabadságot, melyet az ember akkor érez, amikor nyári estén naplementekor sétál az frisseséget hozó szélben. Ugye milyen jó az?
A másik, ami miatt olyan jó ez a film, az a vidék. Provance. A provancei domboldalak és az ott elterülő szőlőtengerek. Ugyan én nem iszok alkoholt, de nagy tisztelője vagyok a borkultúrának. (Micsoda ellentmondás!) Régen a kertünkben a Nagypapám termesztett szőlőt. Nagyon szerettem falni, és imádtam a borkészítést!
Továbbá ott van az a sok virág, a levendula....... Jajj, de csodálatos a természet! És mennyire utálom most a telet!
(Az jobb lenne, ha hó lenne, mert akkor legalább nem szürke lenne a táj, ami koszos, hanem fehér, ami tiszta és sugárzó!)
Várom a tavaszt!