Egy új dolog jutott az eszembe. Mármint az ötlet nagyon nem új, de akik nézegetik a blogomat talán egy kicsit másik oldalamról is megismernek.
Imádom a filmeket! Nagyon szeretem a mozgóképet, de csak abban az esetben, ha valami igényeset látok! Az első helyen állnak a sorban a sorozatok (majd erre is kitérek később, mert sokat tudnék írni róluk), majd a drámák, a scifi-k, a történelmi kosztümös filmek, és a poénosra vett akció filmek.
Persze vannak nagy klasszikusok, amiket havonta egyszer tuti, hogy megkövetel a lelki világom: ilyen a Gyűrűk Ura (bővítet verzió, melyet 2 napig nézek -- és már nagyjából fejből tudom a magyar szövegét), az Amelie csodálatos élete, a Muzsika hangja, a My fair Lady, a Blöff és az Utolsó szamuráj. Ezek a koronával is kitűnetett filmek nálam, mert akárhányszor nézem meg őket, nem untatnak.
És vannak azok a filmek, amiket nagyon nagyra értékelek: Ilyen a Csodás álmok jönnek, a Bábok, az Oceans trilógia, a Faun labirintusa, Anne..... és még sorolhatnám.
Mindez most azért jutott eszembe, mert egy kissé elfeledett film részleteit láttam a múltkor, mely jó pár éve nagy kedvencem volt. Ez pedig a Sejt. Rendkívül látványosra és igényesre tervezett film, mely számomra elindította a filmimádatot. Mivel Petivel beszélgettünk róla, így szerzett a rendezőtől egy másik filmet: The Fall címmel.
Na ezt nagyon ajánlom mindenkinek. Csodálatos képekkel, kellő mennyiségű izgalommal és mosolygással ajándékozza meg az embert. Szerintem nagyon méltánytalan, hogy nem lett legalább akkora sikere, mint mondjuk a Sejtnek. Ha jól tudom nincs magyarul, de hátha....... (Ha valaki esteleg megtalálja, akkor én is vevő lennék rá!!!!)
Tehát a filmről és a rám tett hatásáról:
Pont a Sejt volt az, ami elindította bennem, hogy milyen vizuális hatás miként hat az ember későbbi életére. (Nagyjából emiatt kezdem el a Kreát. ) Hasonlóan elődjéhez ez is boncolja a témát: minden, amit látunk valahogy beépül a tudatunkba. Hat ránk, formál és így közvetve, de gyermekeinkhez, szeretteinkhez is eljut.
Fogalmam sincs, hogy végül hol játszódik, de pici, angolul korához képest jól beszélő, de nem angol lányka kórházban gyógyul. Gyógyultabb állapotában a többi beteggel beszélget, felfedez, majd egy szép napon megismerkedik egy férfival, akinek lábai nem mozognak. Megkedvelik egymást, majd a férfi mesélni kezd a gyereknek, aki minden fantáziáját beleteszi a történetbe. Így lehet, hogy röntgenes sisakot hordó páncélos testőrök, mint a kutyák, üvöltve üldözik a száműzött kalózt, indiait, pirotechnikust, természettudóst, néger rabszolgát és maya sámánt. E kis csapatnak a célja igen egyszerű: száműzőjükön bosszút állnának. Szerelemmel, tragédiával és gyönyörrel találkoznak vicces útjukon. Eközben néha a gyerek is bele-bele képzel dolgokat az izgalmas történetbe, majd a valótlanban is, és a valóságan is találkozik az élettel.
Ha esetleg valaki látta a Chaplin életéről szóló filmet, talán össze tudja kötni a kettőt!