Először is szeretnék mindenkinek Boldog, sikerekben gazdag új évet kívánni!

És ha most nem haragszotok, megosztanám veletek milyen volt az elmúlt év, számomra. Kijutott mindenből: jó is volt, kellemetlen is volt és olyan dolog is akadt, mely tanulásra késztetett. A legjobb, hogy Gréta szépen fejlődik és okosodik, és hogy ismét varrok. Kellemetlen, hogy az utóbbi időben minden nyavaja ránk jár és valahol nyomot is hagy! És a legtöbbet abból tanultam, hogy Szentendrére költöztünk. Kezdek leadni a nagyon magas igényeimből (gondoltam én, ha így teszek, akkor valami jó is történik a lakással kapcsolatban- - - nem így lett!!!), és kezdem azt érezni, hogy tilos nagyokat álmodni, mert akármennyire is szeretné az ember, nem sikerülhet csak úgy elérni!
Mostanában az a tapasztalatom, hogy akkor ér szerencse, amikor nem kívánom és nem is számítok rá. Így arra a következtetésre jutottam, hogy lentebb adok az álmodozásaimból. Mondjuk ez esetben pedig attól kell tartani, hogy alább hagy az az ihlet, ami hajt.
Csak egy pár esemény 2008-ból: A kislányom 1 éves lett! Bölcsödébe ment, barátai lettek. Amikor vártam Grétát, nem is tudtam elkpzelni, hogy ilyen hosszú és rövid egy év!
Belaktuk a lakásunkat! .... és megtapasztaltuk, hogy mennyi baj van a távhővel, a déli fekvéssel és az árammal, ha elavult technikájú! (Megrázta az áram a festőt!!! Nem a villanyszerelőt, hanem a festőt, mert hozzányúlt a csengőnkhöz!)
Lett autónk- - - meg Petinek jogosítványa! Ez egy nagyon jó dolog, mert végre eljutottunk Grétával a dédiéhez, aki Miskolcon lakik és már nem nagyon tud mászkálni!
És persze volt még egy csomó dolog!
Jah! És még egy: 8 év után rövid lett a hajam! Erről biztos, hogy nagyon emlékezetes lesz számomra 2008.
Sok dolgot tervezek 2009-re! És most tapasztalom, hogy ettől szép az óév, hogy van mit tenni az új évre!
Sok kreatív pillanatot és kellemes időtöltést kívánok mindenkinek!

Csak egy pár kép a karácsony esténkről, de előtte egy kis beszámoló:
Végül mégis lótifuti lett a 24-e. Süt, főz, takarít, süt, főz, takarít..... majd paccs és már tört is Gréta lábai előtt a meggybefőtt. Nem lépett bele, de nagyon meglepődött, Annyira, hogy sírni sem maradt ideje, mert addigra Apa bevitte, és ott már nem kellett. DE én ott maradtam a befőttel és a maradékaival. Egy idő után csak feltakarítottam, de ismét megbizonyosodtam róla, hogy a felújítást nem szabad tovább halogatni. A kitört fúgákba és a rosszul rakasztott járólapk alá is ment a szilánkokból. Kb. 2 óra volt mire végeztem a feltakarításával.
Aztán Petiék is megjöttek, mert ezidő alatt elmentek a Nagyiért, mert most vele töltöttük a Karácsonyt.
Végre sikerült is letenni Grétát aludni fél háromkor, addig díszítés, főzés és kapkodás ezerrel, és persze lábujjhegyen.
4-kor kelt a kisasszony, majd jött a nagy pillanat. Innentől jöjjenek a képek, mert magukért beszélnek:

Karácsonyi készülődés:

Nálunk az volt a szokás otthon, hogy karácsony előtt 4-5 nappal már hatalmas volt a ramazuri. Utáltam az egészet: vidd ki a szemetet, szaladj el ide, csináld meg ezt-azt....stb. Nem volt egy barátságos készülődés. Nem szerettem! Utána következett az ajándékozás, ami megint egy nagyon idegesítő dologgá vált. Ki kapta a jobbat és miért ő? Mennyi pénzt költöttünk és mire, megkeresni a legolcsóbbat, de legjobbat....... Fúj! Így az elmúlt években Mi elég barátságosan, de még mindig szaladósan kezeljük a helyzetet.
Az elmúlt pár napban sok vitánk volt Petivel, de ma végre megértette: nem akarok nagyon ajándékot, mert nem akarom, hogy egyedül töltsük külön-külön a készülődéses időszakát, mert ő eltűnik boltozni. . A legnagyobb ajándék számomra a szép emlék lenne: Peti segített a főzésben- mellettem ácsorgott a konyhában és jókat nevettünk.
Tegnap elkészítettem Zsuzsi receptje alapján mézeskalácsot! Gréta még segített az elején: az nagyon jó volt, majd egyedül folytattam. Nagyon tetszik a végeredmény! Finom!!!
Ma feldíszítettük együtt a lakást. Nagy volt az örörm, hogy díszek kerültek a falra.
Holnap előkészítem a beiglit, a zserbót és pácolom a húsokat. No meg takarítok, mert az elmúlt napokban akkora volt a munkaözön, hogy nem jutott rá sok időm, pedig ez mániám.
24-én sütöm ki a beiglit, a pulykát és a többi húst: steak libamájjal Petinek, rántott husi Grétának. Lesz egy halom párolt zöldség, jázmin rízs, petrezselymes krumpli és persze a salátám. Az elfogyasztáshoz bízom benne, hogy az anyósom is segít, örülnék ha velünk töltené a karácsonyt. Bár ami azt illeti, ez az idei lesz az első olyan ünnep, amikor nem megyek haza a szüleimhez, mert Gréta elég beteg és félek, hogy megfertőzi a nagymamám, aki mostanában sajnos gyengélkedik. Ha meggyógyult a lányzó megyünk!
Ettől függetlenül remélem mindenki jól fogja magát érezni és örül az együtt töltött időnek.

Minden kedves olvasómnak Békés, Szeretetettel teli Karácsonyt kívánok!

Sűrű hétvége ez a mostani is. Pénteken szóltak, hogy van igény még játékokra az óvodában. Szombaton és vasárnap vinnék őket a vásárba. Hupsz! Kifogytam, már csak a kincseim vannak az elsők, amiket nagyon őrzök. Még maradt a hétről 10-12 kiszabott állatka, de ezek mind fiúsak voltak. (A múltkoriak pedig túl lányosak....na mindegy!)

Reggelre készen lett 5 db. És még 7 vár apró cicomázásokra.

Ezen kívül a mai nap a főzésre lett szánva. Ez nálam azért érdemel külön bejegyzést, mert nem igazán szeretek főzni. (Itt most hallom as sok fúúúj! Miért???? és hasonló leszólásokat...:( )

Tegnap bevásároltunk a Lehelen, ma pedig elkészítettük: gulyás leves, steak libamájjal, és kőrözött lett a mai felhozatal. Nagyon finomak lettek. Még a végén megszeretem a konyhát is!

Hírt adok magamról!

Ahhoz képest, hogy mennyire szeretnék írni, nem igazán van rá időm. Pedig most sok dolog van: Elsősorban hírt szeretnék adni egy karácsonyi ajándékról, ami 3 gyerkőcnek készül: haladok! (Remélem látja, akinek írom!)

A hét nagyon húzós volt, mert megkértek, hogy egy óvodai karácsonyi vásárra készítsek játékokat, mivel nagy sikere van a Tildás játékoknak a társaságban. Egyből megbeszéltünk mindent, mehet a varrogatás. Közben elég beteg lettem (már megint......Mikor lesz ennek vége???), így nem sok idő maradt a varogatásra. Kedden és szerdán már tényleg ráhajtottam és kiszabtam, körbevarrtam 20 állatkát. Macik, kutyusok és cicák voltak benne és még maradt régebbről pár félkész csiga is.

Varrtam és varrtam és varrtam. Nem igazán szoktam hozzá ehhez a tempóhoz, így már a kezeim is kezdték feladni a küzdelmet szerda este. De azért befejeztem párat!

Megkérdeztem az ismerősömet, hogy hogy ment, sikerült-e eladni őket: Igen!

Remélem sok örömet szerez a kis gyerkőcöknek és az óvodának is lett belőle bevétele!

December 7.

Nekem ez a dátum nagyon sokat jelent: a mamám születésnapja!

Ez a mai pedig különleges is, mert már kereken 80 éves.

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mit készítsek/adjak neki ajándékba, hiszen már korlátozva vannak sajnos a lehetőségek. Abban biztos voltam, hogy lesz karácsonyi kaktusz, mert azt nagyon szereti.

A többit halogattam, mert tényleg nem tudtam, hogy mit is adhatnék, ami kifejezi azt a rengeteg örörmöt, ami bennem él vele kapcsolatban. Tőle tanultam varrni, általa szerettem meg a ház körüli dolgokat (sóskapucolás, vájlingban fürdés, bringázás, ). És a Dunánál tett sétákról még nem is beszéltem. Gyerekkorom legszebb élményi hozzá köthetők!

Sokat gondoltam rá, hogy készítek neki egy takarót, de nem mertem, mert még sosem csináltam ilyen nagy dolgot. Eszemben volt egy párna is, de valahogy nem állt össze, hogy milyen is legyen. Tegnap már nagyon kétségbe voltam esve, hogy én egy ilyen jeles napon csak egy cserepes növénnyel tudom megköszönni a sok szépet.

Erre este, mint a villám eszembe jutott a kép amint átadom ezt a párnát:

Még tegnap este kiszabtam, majd ma reggel 1 óra alatt megvarrtam: nagyon siettünk elindulni, mert Érd nagyon messze van. Így csak kevés időm jutott rá, de kész lett. Mama nagyon örült neki, és meghatódott. És hozzátenném: Dunakeszin ahol éltünk, nem voltak ilyen jellegű párnák, de valahogy nagyon beleillene abba a világba és ezt szerintem Mama is meglátta benne: könnyezett és emlékezett! Jó volt a mai nap. Örülök, hogy még velünk van és remélem még sok ilyen napunk lesz!

A bölcsödében járt a Mikulás pénteken. Már 1 héttel előtte elkezdtük mondani Grétának, hogy az a nagyszakállas szereti őt és hoz neki csokit. Nagy várakozás, örörm, péntek reggel sietés a bölcsibe..... Délután megyek érte, erre Ildikó (gondozónéni) meséli, hogy Gréta bizony nagyon félt és sírt és hisztizett. :(
Talán majd az esti, Apa munkahelyi buliján jobb lesz. Tartottuk a távolságot a rendezvényen a Mikulástól, akkor tetszett is, de amikor ajándékért oda kellett menni: hatalmas sírás remegés félelem. Másnap reggel már nem is tudtuk mit mondjunk neki, ki hozta a sok ajándékot az ablakba.... Mégis a Mikulás....nyugalom és örörm a gyerek arcán. Majd amikor kicsomagolt szabályos boldogság. Kapott gyúrmát meg fűzhető játékot. Nagyszülőktől pedig mesekönyvet és sok-sok csokit. :/

Délután a nagyi hozott Télapós szalvétát- Gréta keserves sírásban tört ki, amikor csak meglátta.

Úgy néz ki nagyon fél tőle.

Talán jövőre jobb lesz!

Mostanában kezdek nagyon termékeny lenni.... Talán egy kicsit túl is hajtom magam, mert ismét van egy óvodai rendezvény, amire készítek játékokat, sálakat, meg egy-két ezt-azt.
Nagyjából úgy kezd kinézni egy nap, hogy 8-tól 3-ig keményen szabok, varrok, aztán mosogatás, sika-mika, majd Gréta haza. Este 7-kor szpátty, majd ismét varrok 11-ig.
Egy kis ízelítő:

Glenda macija, és Gréti lovacskája: mind a ketten szomszéd kislányok. Mikulás hozza őket!

Most először, mióta együtt élünk a férjemmel, időben kezdtük el a karácsonyi készülődést. Az elmúlt években "csak úgy" túléltük, de most komolyan készülődünk.

Ugyan mi nem vagyunk vallásosak, de csináltam egy adventi koszorút, amit még a babakiállításon szereztem. Végül egész mutatós lett, ahhoz képest, hogy még sosem készítettem ilyet. Amaranta leírása szerint kezdjük bevezetni a szokásokat, így került az asztalra 3 szép piros alma is, amit együtt tisztítottunk. Grétának nagyon tetszett.

Majd este vacsora előtt meggyújtottunk egy gyertyát. (Meg az illatosító mécsest a közepében...)

Persze elsőre sikerült meggyújtani azt, amelyiket Karácsony estére szántam, de elég hamar rájöttem, hogy valami nem jó.

Szép volt!

Azért alkotok is néha....
Most például nagyon tetszenek a kicsi szütyők, amibe olyan dolgokat lehet pakolni, amik általában csak össze-vissza heverésznek. Az elsővel már készen is vagyok:

Bajban vagyok, mert sajnos a felső díszítés elcsúszott, a gépem rendkívül rosszul viseli a több réteg anyagot, és ilyenkor össze-vissza dobálja a tűt, meg szerintem a fogak is aránytalanul továbbítják az anyagot. Egyszer ilyen, máskor olyan tempóban működik. Ennek ellenére szerintem egész aranyos lett, de csak itthoni használatra!

Kiállítás vége....

Végre van egy kicsi időm, hogy beszámoljak.....

Kellemetlenül érzem magam, mert annak ellenére, hogy ígértem, hogy sokat megyek a kiállításra, csak kipakolni és topiktalizni volt energiám (nagyon levett a lábamról a nátha).

Aki figyeli a többiek blogját, már tudja, hogy foltos társaink is megjelentek a találkozón szép számmal. Örülök neki, mert ezek szerint a babásság nem egy különálló faj.

Rendkívül jó volt a szombati nap: Gréta is és mi is élveztük. Ezúton köszönöm a férjemnek, hogy oly sokat figyelt a Grétára.

És amit eddig halogattam: Ajándékot kaptam Exitől, Pif volt!
Hétfőn reggel már a kis csomagommal várt, aminek már előre örültem: nem szoktam én ajándékot kapni. És ez volt benne:

Aztán nagyon bökdösött, hogy nem is ez az ajándék, hanem ami ebben van- és tényleg: utalványt kaptam, ami szerint bármelyik babáját választhatom a kiállítottak közül. Áll le, én padlót fogtam: komoly? És tényleg. Szombatra már meg s született a döntés miután sokszor átgondoltam a dolgot: A Mi életünkből nagyon hiányzik egy nagymama. Vannak szüleink de elég távol laknak, ráadásul nekik is sok gondjuk van. Örülünk ha havonta egyszer találkozunk, akkor is csak 1-2 órára. Gondoltam Exi elég nagymamás és tényleg olyan kedves segítőkész, melegszívű hölgyike, így az ő nagymama babáját választottam, hogy hozzánk is költözzön egy kis gondosság és soha ne feljtsem el, milyennek kell lenni, ha már unokáim lesznek.
Íme :

KÖSZÖNÖM!!!

A topiktali szuper volt. Finom volt a pogácsa is és jó volt a hangulat is. Gréta egyből megtalálta az elveszett babáit, amiket aztán becsületesen követelt is vissza, majd amikor megkapta, ölelgett őket. Akárhogy is nézem, kell még ilyen babakiállítás!

Végre megnyitotta kapuit a Babakiállítás Káposztásmegyeren!

Rendkívül nehezen jutottunk oda, de amikor végre sikerült nagyon megörültem.

A kipakolás, a rendezgetés és a díszítés is jó élmény volt. De most inkább beszéljenek a képek, mert vannak, akik már várják!

A vitrinek: roskadásig megpakolva!

Évi elhalt diófáján élő kis tündérkék repketnek!

Az álvány, amit Panni épített, rajta a babákkal (tildás), körülötte meg az állatokkal teli kosarak!Sok van még, de inkább megvárnám vele Exit, hiszen ő van ott a legtöbbet, amit ezúton szeretnék megköszönni!

Nagy a készülődés nálunk! Már nagyon várjuk a Karácsonyt, de most egy kicsit másképpen, mint eddig! Tudatosan!
Eddig csak úgy durr-bele-bumm, utolsó pillanatban készítettünk és vettünk dolgokat, de ez idén másképpen lesz, Gréta miatt. Csak egy pici bökkenő van: Nem igazán tudjuk, hogy mitől lesz Karácsony, olyan Karácsonyos!
Mi nem vagyunk vallásosak (legalábbis MÁR!). Régen amíg gyerek és tini voltam, elmentün és előadást tartottunk a Templomban, majd együtt hazamentünk a családdal és megettük azt a kaját, amit anya 3 napig főzőtt. Mivel sokan voltunk, a sok mosogatás miatt a szülők eltűntek és minden olyan lett, mint egy átlagos nap. (Egy picivel több sütivel......)
Aztán Petivel már nem tartottunk Karácsonyt, csak egy fánk volt.
Így most az lenne a kérdésem, hogy milyen szokásokat ismertek, amik egy vallástalan számára is használhatóak és igazán Ünnepivé teszi ezt, a családok számára egyedi ünnepet?
Minden érdekel: recept (hal nélkül!), szokások, énekek....stb.
Gondoltam arra, hogy ez lehetne egy mindenki blogján megjelenő valami, mint a PIF, vagy a Gyerekkorom. Jelölni nem kellene!
Mit szóltok az ötlethez?

Elsősorban a Index Babafórumnak köszönhető, hogy több év után újra elkezdtem varrni! Jó csapat, kedves lányok és sok aranyos ötlet ihletett arra, hogy babákat készítsek! Most kiállítást szervezünk, amire minden érdeklődőt nagy szeretettel várunk!

Sálat készítettem, kettőt is!

Két színű poláranyagot varrtam össze, és egy egyszerű pamutcsík dísziti az elejét.

Mmama jelölt egy újabb játékra! Eszerint El kell mesélni valamit a gyerekkorunkból és hét embert kell jelölni, akiknek továbbadjuk....

Hát én most változtatok egy kicsit, ha nem baj: nem jelölnék senkit, mert már nagyjából mindenkihez eljutott. Nos akkor először is , itt egy kép:

A baloldali lányzó, piros mellényben, lennék Én. A másik kishölgy Adrienn, a testvérem! Másfélév van közöttünk! Sok dolog volt jó a gyerekkoromban, de a legélesebben azok az emlékek maradtak meg, amiket a nagyszüleimnél szereztem. Elég sokat voltam náluk, mert anyukám, egyedülálló dolgozó nőként, a kevés fizetéséből nehezen, de becsületesen látott el minket. Mivel a testvérem Asztmás volt, sokszor kerültem a nagyszülőkhöz.

Dunakeszin, egy csendes de nagy házban laktak, egy utcával beljebb a Dunaparttól! Nagymamám rengeteget hímzett. Párnákat készített, ruhákat javított, egy öreg, klasszikus fekete Singer géppel. Esténkét rádiót hallgattunk (Szabó családot), és olyan túróstésztát ettünk, amit ő maga gyúrt! Állítom, hogy azóta sem ettem olyan jót sehol!

Személyiségemet is ez az időszak befolyásolta a legjobban: teljesen ellenkező dolgok érdekelnek, mint a testvéremet, és anyukámat. A legcsodásabb emlékem, a régi zöld barokk mintás függönyhöz kötődik, meg a pici porcelánfigurához, ami a diófa vitrinben volt: egy pici lányka a kék ruhájára szállt katicát nézi! Dédnagymamám szobájában voltak, és csak az rémlik, hogy ő ott ül, és szeretetteljesen néz!

Nagyon szerettem a vájlingokat meg hátul a gyümölcsös kertet. Volt ott szőlő, alma, körte, szilva, néha eper. És a szomszédból átnyúlt egy ribizlibokor, amit rendszeresen megkoppasztottam. A ház előt 3-4 hatalmas fenyő állt egy dombon, amiknek az alját lapos tuják díszítették. Soha nem mertem odamenni, mert nagyon félek a pókoktól!És a legjobb a szellőztetés volt ott, mert akkor be kellett feküdni a rekaméra és egy puha pokróccal a mama betakart nyakig.

Ebből a csöndes és tökéletes világból kikerülni, hatalmas trauma volt! Minden, ami a budapesti lakásunkhoz köt, olyan sovány, ezekhez képest. Legszívesebben oda költöztem volna, amikor arról volt szó, hogy saját otthont vegyünk, de a férjem (helyesen!) lebeszélt róla! Nem lenne jó ugyanott élni tovább, mert akkor elfelejteném a szép, csak oda kötődő emlékeket!

Amint írtam a múltkor, mostmár többet fogok írni!
... És több mindent is tudok mutogatni!
Peti végre hazajött Barcelonából: sok mindent hozott, mint mindig!

Rebecca Dautremer az egyik kedvenc könyvillusztrátorom! Az első könyvét Peti Párizsból hozta 3 éve. Azóta lelkesen gyűjtögetem a dolgait: naptáram, 2 könyvem, levéllapok és dossziék vannak meg! És ez a kedvenc képeim!

Ezeken kívül kaptam még két újságot, bár ezen most elég jót nevettem: Kértem Petit, hogy olyan újságokat hozzon, amiben babák, filc játékok, vagy Patchowork van! Erre kaptam egy keresztszemes és egy kötős újságot. A keresztszemes még csak-csak, de kötni egyáltalán nem tudok! Legalábbis nem túlzottan! (Ha nem sokban különbözik a horgolástól, akkor jó, mert akkor megtanulom..... talán!)

Ja igen és egy lemaradt! :

Elkészült az első punchingolással készült zsepitartóm:

A férjemé, Petié lesz!

Nehezen viselem jól a csalódásokat! Leginkább az emberi csalódásokat! Ráadásul a rosszul megválasztott munkák szkeptikussá és gyanakvóvá tettek: így arra az elhatározásra jutottam, hogy olyan munkát akarok vállalni, amiben nem kell teljesen megfelelnem másoknak és csak olyan dolgot csinálok, ami nekem is tetszik és nem kényszerből vállalom el.
Tehát varrni fogok! Mert legalább ehhez jól értek (legalábbis a nagyátlaghoz képpest!- na jó ez elég nagyképű kejelentés volt.) Elmentem és megvígasztaltam magam egy adag evvel-avval:

Szalagok és ferdepántok: sajnos a rózsaszínek nem látszanak jól: de nagyon szép élőben a színük (halványabbak, szerényebbek!)

Nagy huza-vona után megvettem a punchinghoz az eszközöket. Bár lehet, hogy kette volna pót tűket is venni, avval a lendülettel, mert egyből eltört kettő! :-P

Fonalak, tollak, szalagok.... Lent, pedig a kedvencem: Filc!

Polár anyagok!

Kínai álselymeg: de nem baj, mert amit kitaláltam rájuk, nem lesz mű dolog!

Távoli kép! Tehát: Fentről, balról kezdve: Ballon anyagok, (200 Ft/m), Punching eszközök, Tollak, szalagok ferdepántok, fonalak, polár anyagok, filcek, színes gyajú punchinghoz, műselymek és természetesen a vásznak!

És vettem egy új ollót is, mert tönkrement a régi ollóm. Kb. 4 évig bírja nálam egy szabászolló! Biztos rosszul vágok velük, vagy valaki másra használja rajtam kívül.......

Pamut anyagok: komolyan mondom jó vásár volt, mert ezekből egy párat a Pw boltban 3* annyiért lehet megvenni, amennyiért én vettem a Wesselényinél lévő dekor textilesnél!

Most, hogy így összegeztem 2 nap termését, meg kell állapítanom: Nem vagyok normális, és ha a férjem hazajön Barcelonából, ....... jajjj!

A múltkor elhatároztam, hogy többet fogok írni, de ez a munkám miatt eddig nem sikerült! - Most pedig kijelenthetem, hogy van időm varrni! Ehhez most két történet is kapcsolható:
Alapjában bizakodó ember vagyok, bár a munkahelyekkel mindig meggyűlt a bajom: 24 éves létemre már több mint 15 munkahelyen fordultam meg!- és erre nem vagyok büszke, holott csak egy volt olyan, ami ténylegesen miattam szakadt meg!
Gyesből visszamenni dolgozni nem nagy öröm: de mégis sikerült egy ismerősnél szabad állást találni. Eddig nagyjából jó volt a viszonyunk, és mindig felnéztem az illetőre, mert jó szakembernek, becsületes embernek ismertem meg, akinek egyet értettem az erkölcsi normáival. Jó kapcsolatban voltam a beosztottakkal, és nehézkesen, de ment a munka is! Majd egy szép reggelen, amikor a legnagyobb elégedettséggel és büszkeséggel elindultam a munkába a férjem hívott és mondta, hogy nem is menjek tovább, mert megszüntették a munkámat. .... .... .....
Majd elkezdtem magam okolni, hogy megint nem tudok helyt állni, de mint kiderült a barátunk az álatlunk ismert emberek közül a legnagyobb képmutató! Így már örülök, hogy véget ért e kapcsolatunk!...
és itt jön a kettes számú történet, ami a következő bejegyzés lesz!

Meglett!

Megtaláltam a fényképezőm kábelét! Így most meg tudom osztani a képeimet azokkal, akiket érdekel. :

Ajándék cica, Grétus kis barátnőjének, Hangának!

Detti féle patcwork párnák...... Úgy érdemes nézni, hogy ilyet még nem csináltam!

Iskolába készülő barátok....
Marokbaba testvérkéje!

Az első cica ... A férjemé lett a születésnapjára, és nagyon örül neki!

...És ez itt minden, ami az utóbbi időben a szeretetvarázsra készült! Már a kis tulajdonosoknál vannak!